SZÁLLÍTÁS - 2012.12.28.

Elő a pattogatott kukoricával, sztori indul! Félix, Suzie, Paris és a 3 Szőlő-kölyök karácsonyi ajándéka az lett, hogy a Tierretung Ausland jóvoltából kiválasztották őket

külhonban, így indulniuk kellett. Hosszas szervezés, összehangolt munka - az eredmény 6 kutya álma valóra vált. Na de itt még nem tartunk. A szereplők elhelyezkedése a történet kezdetekor: Félix a telepen, Paris és a 3 Szőlő-kölyök (előző napi fürdetésből kifolyólag) a rendelőben, Suzie balatonbogláron Tamásnál, a Vietta Tattoo tetkós szalonban.

Szombat reggel: a gépezet beindul. Suzie-ért elindul Molnár Tamás, kizárólag önkéntes alapon, a csokibarna szépség ideszállítása céljából. Krisztián és jómagam a telepre, Félixért. Találkozó a Pelbát rendelőben. Utolsó simítások, kutyák ellenőrzése, útlevelek összekészítése, néhány spontán fénykép. Suzie és Félix saját lábon az állomásra el, ahol a Kókány család izgatottan várja őket - az izgalom oka: ismernek bennünket. Kölykök boxba, Paris ölbe, kocsiba (3 saját kutyám mellé) be. Indulás. Kopogás az ablakon: helló, az útlevelek itt maradtak. Ide vele! Végre tényleg indulás. Az állomás felé haladva mintha átléptem volna egy időkapun, azaz hirtelen ijesztően késő lett. Vagányul felezőn balra át, férfisegítséggel az autómból kutyák ki. Futás a vonathoz, melynek nem volt szimpatikus a hátulja. Ha elindul a vonat, a szívem majdnem...De nem csüggedünk, az állatvédő gyors, kreatív és nem adja fel. Telefonon közöljük a vonaton szolgálatot teljesítő Kókány családdal, hogy úgyis körül akartunk nézni Dombóváron, különben is kevésbé stresszes a kutyáknak, ha az út bizonyos részét autóval teszik meg, a 2 nagy meg hadd szokja a gyűrődést. Tehát irány Dombóvár! Ugorjunk 30km-t. Hopp, egy állomás!

Kutyák ki, vonat érkezik. Integető ember, a vonat előszobájába (ennek mi a szakmai neve, kérdezem én) box 3 kölyökkel fel, Paris fel, mi néhány - 3 darab csomaggal - fel. A többiek? - kérdezem én. Milyen többiek? - kérdezi a kalauz. Hát akiknél a másik 2 kutya van. Ők a másik kocsiban. Paris, a doboz és én át a vagonon, mintha az életem múlna rajta. A másik előszobában (vagy mi) ott a Kókány család, Suzie és Félix. Miért itt szálltatok fel, hiszen a másik megállónál hosszabb ideig áll a vonat. Itt viszont mindjárt indul, miközben a saját autóm a saját kutyáimmal lenn az állomáson. Le a vonatról, Bruce Willis is megirigyelhetné. Kocsiba be, a sínek mellett, kátyúkat kerülgetve vad hajsza a vonat után. Állomás, futás, szemünk elé tárul egy csomó egyforma vonat, egy csomó egyforma emberrel . Hol vannak a mieink? Az a vonat az! Futás! Nem, ez túl rövid! Akkor az! Nem, ez túl hosszú!

Aztán feltűnik a nyugalom szobra, Gyula, békésen vezetve Félixet, aki nem a nyugalom szobra. Jön Szilvi is, mosolyog, sőt Noémi is, és persze Suzie. Jaj de jó, megvagytok! De hol vannak a kölykök???? Milyen kölykök? Hát a boxban, akiket az előszobában (vagy hol) raktunk le? Nem tudjuk. Futás! Megvannak! türelmesen, ártatlanul nézegetnek a boxban. Le velük! Futás az átszállós vonatra. Gyula: Nyugalom, még 4 perc van. Találunk egy üres előszobát, mindenki fel, el se hiszem. Izmaim, érzékeim elernyednek, mehetünk haza. Be a kocsiba, telefonos egyeztetés az otthon maradt doki nénivel. Aszongya, az volt a legjobb, amikor ott maradtak az útlevelek. Az útlevelek!!! Gyula hív, míg én hívom. Semmi probléma, úgyis körül akartunk nézni. Nem is tudom hol, de megyünk.

Gyors egyeztetés az útvonalat és a menetrendet illetően. Dalmand, pincehely, Simontornya... Na, akkor kalandra fel! Átlagsebesség 120km/h. Pincehely centrumába érkezvén lezárják előttünk a sorompót. Krisztián akcióhősként kiugrik a kocsiból, kezében az útlevelek és jelképesen a kutyák élete. Fut, hátranéz, rohan, oldalra néz, repül, a sín túloldalán a gazban száguldva már csak a vágtázó lábakat látom a vonat mellett fej fej mellett haladva. Gyula meglát, ajtót feltép, én: Nem itt! A túloldalon! Nyugalom, mondja ő, minden el van intézve, már felhívta a közlekedési minisztert, az útlevelek nélkül innen tovább egy tapodtat sem. Vége. Mehetünk haza. Várnak a telepen a kutyák. Már tudjuk: Érden Skobrák Teri, állandó segítőnk 2 kocsival érkezett, a vonatról levette a kutyákat, elvitte a megbeszélt helyre, a transzportba beillesztette őket, és már látjuk őket az új helyükön vigyorogva, boldogan. Hát így volt.

Jó éjszakát, aludjatok jól, gyerekek!