GÁRDONYI ISKOLA TÚRA - 2017.03.31.

Akik figyelemmel kísérik a Kutyatár tevékenységét, azok tökéletesen tisztában vannak

azzal, hogy megrögzötten igyekszünk tölcsérrel az eljövendő felnőtt korosztály fejébe erőszakolni azt a tudást, mely szükséges ahhoz, hogy más szemlélet szerint gondolkodjanak az állatokról. Hiszek abban, hogy enélkül minden igyekezet hiábavaló. Ha nem kapnak impulzust, mely jó irányba tereli a szemléletüket, akkor csak a mostani minta és állattartási gyakorlat lesz az irányadó, ez pedig több, mint tragikus. Tehát kitartóan haverkodunk az iskolás és óvodás korosztállyal, ha lehetőségünk nyílik rá. Nyilvánvaló, hogy a pedagógusok aktív részvétele nélkül ez meddő próbálkozás lenne, de szerencsére vannak "törzsvendégeink", valamint egyre több új megkeresés nyit meg számunkra újabb kapukat. Mi ezeken a kapukon be is megyünk, és reméljük, hogy tudunk nyomot hagyni magunk után.

A Gárdonyi Géza Általános Iskola diákjai nem először akadtak össze velünk. 3 éve pontosan ugyanazon a napon találkoztunk, mint most. Csek Judit tanárnő elkötelezett pedagógus, és elkötelezetten orientálja diákjait a felelős állattartási kultúra irányába. Minden erkölcsi alapja megvan hozzá, hiszen családjukban 2 ex-teleplakó is otthonra talált.

Tegnapelőtt busz kanyarodott a sétányra (természetesen előzetes megbeszélést követően), mely a csapatot hozta, akik terepszemlére érkeztek. A terep jelen esetben a telep volt. Teleplakóink mindig izgatottan és lelkesen fogadnak minden látogatót, hiszen szeretik, amikor Körülöttük forog a világ. Látogatóink nem szoktak üres kézzel érkezni, így most is nagyobb kupac adománnyal gyarapodtunk, majd rövid üzemlátogatást követően következett az elméleti rész, melynek során Kutyatármami - azaz én - exponáltam magam a nélkülözhetetlenül fontos információk prezentálásával.

Mivel figyelmesen meghallgattak, jutalmul a pórázrészleg elé járulhattak, hogy kiválasztva egy készséget, kutyát akasszanak a végére sétáltatás céljából. Nincs mese, ez a legnépszerűbb program a telepen, mind a látogatók, mint a teleplakók részéről. Sőt, még mi is élvezzük, szeretnivaló látvány a sok lelkes, kutya után repülő gyerek. Szerintem a legmeggyőzőbb szereplők az ügy népszerűsítése szempontjából maguk a teleplakók, hiszen Mindegyikük tökéletes példája annak, hogy ami értéktelen, eltakarítandó szemét más ember számára, az egyedi külsővel, szeretnivaló belsővel és különleges képességekkel rendelkező igazi társ, aki hálás minden pillantásért, és aki levakarhatatlanul rajong értünk egész életében, ha lehetőséget adunk rá.

Ők a kidobott, megunt, megkínzott kutyák, ők azok, akik gazdátlanul, félelemben éltek napról-napra, ők azok, akik kóbor kutya kölykeiként születtek, ők azok, akiket szatyorban, vagy dobozban tettek ki meghalni, ők azok, akiket mi, emberek tettünk áldozatokká. De mi, emberek tehetünk azért, hogy ez ne így legyen, és mi tehetünk azért, hogy ezek a kutyák új életet kapjanak. Ezért kampányolunk minden lehetséges eszközzel, hiszen megfelelő információ híján nem reménykedhetünk a változásban. Tanítani kell, hiszem, hogy a tanításból egyszer tudás lesz.