RÖGTÖNZÖTT TÚRA - 2013.11.18.

VIDÁM VASÁRNAP

Az állatvédelemben aktívan tevékenykedők nem igazán ismerik a munkaszüneti, avagy pihenőnapok tartalmát. Csak emlékeik vannak róla

előző életükből, amikor még csak kívülállóként voltak tagjai az állatkedvelők nagy halmazának. És esetleg építő jellegű(?) kritikus észrevételeikkel pályán kívülről segítették, vagy hátráltatták azok munkáját, akik viszont keményen benne voltak a sodrásban.

Tehát a dolog jellegéből adódóan pihenőnap nuku. Mivel az állatoknak sincs ilyenjük. Meg azoknak az embereknek sem, akik a munkát adják. Fáradhatatlanul, pihenés nélkül, napra és napszakra való tekintet nélkül döntenek állatok sorsáról. Sajnos vasárnap ugyanannyi kutyát hagynak magára, bántalmaznak, mint hétköznap. A már megmentett állatok pedig ezeken a napokon is ellátásra szorulnak. Tehát pihenjen, akinek 2 anyja van!

A tegnapi nap 8 órakor kezdődött. Fél 9-kor már gyülekezett az a túrázó csoport, akik nem először ejtették útjukba a telepet, hogy ott néhány (nem kevés) teleplakót pórázvégre kapva megmutassák nekik a kerítésen kívüli világot. Kósa Eszter tanárnő nagyon jó attitűddel próbálja rehabilitálni az ember és természet kapcsolatát lehetőségei szerint. Régi túrázóként ismeri és szereti a természetet. Pedagógusként nagyon sok gyerekkel ismertette meg azt az életformát, ami követendő példa mindenki számára. Életformájának fontos része, hogy vegánként nem kíván része és okozója lenni azoknak a szenvedéseknek, mely az állatokat sújtja azon magasztos cél érdekében, hogy mi válogatás és mérlegelés nélkül toljunk le minden ételt a torkunkon. Nem hittérítőként, hanem élő példaként mutatja meg a jót.

Tehát elindult a csoport a kiválasztott négylábú túrázókkal, mi pedig ott maradtunk. Ilyenkor első dolog a nagyon kiskorúak megetetése, majd indul a rutin: kennelek kiengedése futkározás céljából, mely futkározás a kennelek lakóira vonatkozik, nem ránk. Mi addig eltávolítjuk az addig általuk produkált folyékony és szilárd halmazállapotú, immáron feleslegessé vált ürüléket, nagynyomásúval csutkára kimossuk a kenneleket (hacsak nem romlott el éppen, mint pl. most), a vödrökbe (néhány esetben azok torzójába) tiszta víz, és a lakók már mehetnek is vissza, hogy másnap kezdődjön minden elölről. Tehát a rutin automatikusan elindul, ebben Mariann, Fanni, Gina már vérprofik.

Közben, immáron 120-adszorra kipakoljuk a raktárunkat, hogy megszüntessük annak ingoványos mivoltát. Tehát megszületett az elhatározás: belebetonozunk a felépítménybe küszöbig egy réteget, hogy a víz ne tudjon befolyni. Így is teszünk. El kezdjük személyautókkal szállítani a 40kg-os zsákokat. Előbb egyeztetés Róbert Török-kel, az autóm mentorával, hogy hány zsákra van kapacitálva autóm beltere, figyelembe véve a rugók és lengéscsillapítók állapotát. Végülis 4-et fordultunk.

Krisztián életében először betonozott, kiderült, hogy természetesen ezt is kirázza a kisujjából, az eredmény gyönyörű lett. Megérezve az ilyen jellegű alkotás ízét, ki is nyilvánította azon véleményét, miszerint: tök jó dolog ez a betonozás, szívesen lenne asztalos. A képzavart vélhetően az okozta, hogy a beton, melyet órákig simítgatott, hasonlatossá vált a gyalult fafelülethez, de azért ne keverjük a szezont a fazonnal. Ez kőművesmunka, Krisztián pedig a telep mágusa. Az már csak magától értetődő, hogy betonozni is tud, mint kiderült.

Addig mi, mármint akik nem tudunk betonozni (talán nem is akarunk) egyéb, ház körüli háztartási teendőinket végeztük: takarítás, a mosás előkészítése, függönyök felrakása, főzés üstben, stb. Aztán amíg Krisztián küzdött az utolsó négyzetméterekkel, a ránkszakadt ködben hazaszállítottuk az önkénteseket, akiknek köszönet a jelenlétükért. Majd vissza a telepre, ahol már intravénásan kellett Krisztiánba adagolni a mozgalmi nótákat, melyek elhitették vele, hogy a harcot meg fogja nyerni. Így is lett: 21.43-kor beleírhatta a betonba a 3K-t, azaz Kutyatár Katona Krisztián. 10 óra tájékán közel álltunk a telep elhagyására. Kellemesen elfáradtunk ezen a pihenőnapon, indulhat a hét.