KUTYATÁR (PÓT)TÚRA - 2013.06.03.

Kósa Eszter néni - már bocsánat, hogy így írom, de a legnagyobb lányomnak, Csengének az osztályfőnöke

volt - elkötelezett túrázó. Amúgy pedagógus. Gyerekekkel szeretteti meg a természetet a túrázás révén.

A Kutyatár-túrára is eljött csapatával, de nem jutott elég kutya a kezekbe. Már akkor megbeszéltük, hogy eljönnek majd más alkalommal és pótolják az elmaradást. Vasárnapra beszéltük meg az aktust, bevallom nagyjából 10 fős csoportra számítottam. Krisztiánnal kinn voltunk a megbeszélt időpontban, 1/4 9-kor. Akkor már pár kocsi ott állt, jöttek családok.

Aztán egyszercsak döbbenetes tömeg érkezett. Családok: szülők gyerekekkel, sőt, a Compas Egyesület itt tartózkodó olasz fiataljai tolmácsukkal. Minden kennel előtt sorok álltak, mutatták, hogy melyik kutyát szeretnék. Mi Krisztiánnal ketten szerszámoztuk fel a kiválasztott kutyákat, adtuk kézbe. A rutinosak már ismerték a "járást", fegyelmezetten félreálltak útrakész kutyájukkal, míg a többiek elkészültek. Több, mint 1 órát vett igénybe, mire mindenki megkapta útitársát. Akkor következett az útbaigazítás: laza elhelyezkedéssel haladjon mindenki, a kutyák ne menjenek túl közel egymáshoz, hiszen nem biztos, hopgy mindenki kijön a másikkal. Eszter néni vezetésével elindult a menet. Bevallom, erről a részről nem készültek fényképek (amiért verem a fejem a falba), ugyanis egyrészt lemerült a gépem akksija, másrészt egy percem nem volt fényképezni. A

visszaérkezést már megörökítettem, bocs, néhány fotó homályos lett. Az élmény megunhatatlan: boldog, kifulladt kutyák, akik hazaérkeztek. És azt hiszem nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a póráz másik végén állók is hasonlóan élvezték a dolgot. Biztosra veszem, hogy rendszeressé tesszük a túrákat, ugyanis elképesztő élmény embernek is, kutyának is. 44-en voltak ott! Családok, kicsik, nagyok. Köszönöm Mindenkinek, köszönöm Kósa Eszter néninek!