SZÁLLÍTÁS - 2013.12.29.

Ez évi utolsó szállításunkról leginkább csak képes anyagot adok közre, ugyanis minden a legtökéletesebb

rendben zajlott. Annyira profik vagyunk, hogy elkerül bennünket minden malőr, minden izgalom, tehát a kalandokat máshol kell keresni. 11 szerencsést vittünk, akik azóta már új családjukat boldogítják, és tesztelik az új gazdik ágyait.

Karavánként teljesítettük a távot. A balatonakarattyai Lukoil kútnál áthelyeztük az utasokat az őket továbbszállító másik teherautóba, így teljesítettük küldetésünket. Na jó! Mégiscsak volt egy kis malőr. Az úgy volt, hogy a küldetés teljesítése után elhatároztuk (főleg Krisztián!), hogy a kút mellett elterülő szántóföldön megfuttatjuk az elnöki falkát, valamint Mindyt, hiszen ilyenkor ők is az utastérben utaznak, kicsit kényeztetni akartuk őket.

Tehát csatasorba állítottuk ebeinket és megkezdtük az önfeledt szökdécselést a mezőgazdasági területen. Örömünk hamarosan ürömmé változott, ugyanis kiderült, hogy kivételesen jó minőségű, ázottan porhanyós játszóhelyet találtunk magunknak. Ezt abból a tényből tudtuk megállapítani, hogy mind a kutyák, mind mi, kétlábúak csüdig süllyedtünk a termőföldbe. Megbeszéltük, hogy elsüllyedés esetén milyen terv szerint hajtjuk végre egymás kimentését, különös tekintettel a kutyákra, akik semmiről nem tehettek, emberi felelőtlenség áldozataivá váltak. Arcunkra fagyott mosollyal, cipőnkön több kilónyi ragaszkodó földlabdával igyekeztünk elérni a biztonságot jelentő aszfaltot. Sikerült. Sajnos ezekről a pillanatokról nem tudok fotót közreadni, ugyanis valóságos döbbenet lett úrrá rajtunk, amikor megpillantottuk cipőinket, és eszembe sem jutott, hogy fényképezzek.

Mindenki tébolyult tekintettel keresett valamilyen eszközt, melynek segítségével lerobbanthatja lábbelijéről a sártömeget. Szétszóródtunk, hogy tisztába tegyük magunkat. A művelet hellyel-közzel sikerült, legalábbis alkalmasakká váltunk arra, hogy helyet foglaljunk gépjárműveinkben. A kalandot elraktároztuk hátsó kisagyunkban, mint nem túl jó ötletet, most is csak a régi jó viszonyra való tekintettel osztottam meg Veletek. Tehát az út jól sikerült, most is tanultunk valamit: aki nem ért a mezőgazdasághoz, az ne avatkozzon bele. A cipész maradjon a kaptafánál, az állatvédő meg a kutyáknál. Aztán hazajöttünk.