VADMALACOK - 2017.

2017.10.11. Szerintem hazudik, aki azt állítja, hogy gondozott már pár hetes kiskutyákat,

és még soha nem jutott arra a zseniális felismerésre, hogy a kölyköket a kádban etesse. Ismerve az említett cselekménnyel (mármint etetés) járó járulékos természeti károkat, melyek közvetlen lakókörnyezetünkben keletkeznek, teljesen nyilvánvaló, hogy mindenki tébolyult ötletelésbe kezd, hogy miképpen tudná a legminimálisabbra csökkenteni a babák létfenntartásához (sőt, markáns növekedéséhez) szükséges napi többszöri aktus által okozott, ingatlanunkban bekövetkezett értékcsökkentő beavatkozást. Aki még nem járt ilyen cipőben, azok kedvéért lerántom a leplet az idillisztikus és intim eseményről: az addig békésen szundikáló, majd egyre erőszakosabb vinnyogással evésidőt jelző babakutyák az étel felszolgálásakor megszűnnek édes kis ártatlan kölyköknek lenni, helyette éhes vadmalac csordaként dagonyáznak a nedves tartalmú étekben, valamint a jól összerondított lábukkal egymáson. Mindenki benne van teljes testfelületével a szuttyos tálban, és mindenki megtapos mindenkit. Persze a tálon kívül is akad dolguk, így kb. 2 nm-es körzetben kennek össze mindent a nyákos, zsíros cuccal. Vannak az életben kiszámíthatatlan dolgok, valamire viszont biztos számíthatunk: evés után csodálatraméltó gyorsasággal ürítenek a jóllakott malacok, hiszen a bevitt étel nyomja a hólyagjukat és beleiket, tehát szabadulnak a nyomasztó tehertől, így keveredik az etetés helyén a széttapicskolt étel a beletaposott pisivel, kakival. Na, pár ilyen élmény után csap a fejéhez az ember, hogy milyen hülye is ő, mert abszolút kézenfekvő megoldásként kínálkozik az etetés kádban való megejtése. Hiszen ott praktikus lemosható felület adja magát a művelet minél kultúráltabb lebonyolításához, melyből a program végén kiemeljük a jóllakott, pisi-kakin túlesett kis ivadékokat, és már mehetünk is nézni kedvenc sorozatunkat. De ez nem így zajlik. A jól tisztítható felület egyben viccesen csúszós is (bár rövid idő elegendő annak felismeréséhez, hogy nincs kedvünk nevetni), így a babák be tudják mutatni szabadon választott kűrjüket a kádban korcsolyázás ritka sportágában. A kád egyre nagyobb felülete válik aszpikos puppys bevonatúvá, míg a babák koordinálatlanul henteregnek a mégsem praktikus étkezdében. Közben azért igyekeznek stabilizálni magukat, míg pisilnek-kakilnak, majd folytatják önfeledt korcsolyázásukat a könnyen tisztítható kádbelsőben. Mi pedig döbbenten nézzük a pusztítást, és gondolkodunk, hogy hol csúszott hiba a gépezetbe. Leginkább természetesen ott, hogy ezeknek a kölyköknek nem a mi kádunkban lenne a helye, hanem a mamájuk mellett, majd 8 hetes korukban masnival a nyakukban egy izgatott család karjaiban, akik eztán életük végéig családtagjukként óvják és szeretik őket. Viszont szükséges az álmok dimenziójából visszatérni a sokkoló valóságba, így nekifogunk a babák tisztogatásának, kuckójukba új tiszta takarót teszünk, majd miután a lecsutakolt bébiket bevackoljuk a pihe-puha alomba, elindítjuk a mosógépet a pisis-kakis-aszpikos textilekkel, majd nekiveselkedünk a kád felújításának. Közben próbáljuk innovatív énünket előhívni magunkból, hogy ráleljünk a tökéletes megoldásra a következő etetés idejére. Nem sok idő áll rendelkezésünkre.

2017.10.22.

Muszáj aktualizálnom az 5-ös fogattal kapcsolatos beszámolómat: a rendelkezésemre álló alapanyagot és fogyasztóim megnövekedett energiaszükségletét figyelembe véve módosítottuk az étrendet marhahús levesre. A projektmódosítást fotókkal is alátámasztom. Jelentem: a tegnapi vacsoránál az eddig csirkemellfiléből készült gazdag levest kevertem a marhahúsból készült hasonló színvonalú készítménnyel. 00. 43-kor hazaérkezvén a telepről nekiveselkedtem az új összetevőkből álló leves leturmixolásának, majd a kétféle pépet elegyítettem, hogy segítsem az átállást. Mindemellett az igényeknek megfelelően megemeltem az adagot, így az 5-ös fogat a vacsora elfogyasztását követően egyöntetű nyögdécselés közepette foglalta el (aktív közreműködésemmel) rácsos hajlékát, miközben haskörfogatuk drámai méreteket öltött. Tehát holnaptól marhahús-krémleves lesz a menü, hiszen a gyerekek felnőnek.

2017.10.27.

alán nem veszitek észre elsőre, de nagyobb ketrecben vannak a vadmalacok. És evés után szembefordulnak velem, hogy vészjósló tekintettel tudassák, hogy nem óhajtanak egy percig sem megalázó módon a kádban csúszkálni, azonnal emeljem ki őket onnan. Mivel ezt malacvisítással is nyomatékosítják (én pedig társasházban lakom), ki is veszem őket. Ezt követően birokra kelnek egymással az immáron nagyobb méretű ketrecben, mely küzdelmet időnként megszakítanak egy kis félrevonulós kakilással, így a helyzet bonyolódik.

2017.10.29.

Isten bizony nincs kakifétisem, de aki már vessződött kölyökkutákkal, az bizonyára tökéletesen megérti, hogy miért érzek kényszert megosztani a tökéletes állagú, tökéletes színű, szépen formált egészséges(!) kakit. Bocsánat, ezek az én apró örömeim. Szinte szégyellem, hogy ilyen intenzíven ömlesztem Rátok az 5 vadmalacról szóló híradást, de önző lennék, ha magamban tartanám a velük kapcsolatos élményeimet. Tehát nagyon őszintén bevallom, hogy néha arcomra fagy a mosoly, és akut motivációs tréninget kell prezentálnom saját magam számára, hogy kitartóan emelkedett hangulatban gondozzam a kisdedeket. Kölyökkutyák gondozására legalkalmasabbak azok a vállalkozó szellemű pótmamik, akik meglehetősen sokat tartózkodnak otthon. Esetleg folyamatosan. Rám ezen kitétel egyáltalán nem jellemző, viszont az ellenkezője annál inkább. Ebből adódnak olyan katasztrófaközeli helyzetek, mint például az, amikor egyéb elfoglaltság okán el kell hagynom megfigyelő állásomat. Így fordulhat elő, hogy mikor pár perc elteltével visszaérek a kádhoz (mely könnyű tisztíthatósága miatt vált alkalmassá arra, hogy kinevezzük kölyökmenzának), addigra elkeserítő látványban lesz részem. Nem részletezem, a fotók magukért beszélnek. Szóval ilyenkor megállok pár pillanatra, és gyors mérleget készítek. Egyik oldalon sorakoznak a kölykök etetésével, kiválasztásával és anyagcseréjével kapcsolatos sokkhatások, az ipari mennyiségben fogyó 3 rétegű vécépapír, a sokszorosára emelkedett melegvíz fogyasztás, a mosógép permanens működése, a lakásban állandósult használtpelenka-szag, a kád suvickolásához szükséges spricni markáns fogyása, a plafont bámuló éber éjszakák, amikor várom, hogy abbamaradjon a véget nem érő sivalkodás, szóval meglehetősen terjedelmes ökológiai lábnyomot hagyok a babák nevelgetése folytán, és mindehhez folyamatos készültségben állok.
Másik oldalon sorakoznak ............. a kölykök. Nincs listám. Egyszerűen ott vannak ők, akik rám vannak utalva. Az 5 baba, akiket valaki gondolkodás nélkül halálra ítélt, az 5 baba, akik emberi gondoskodás nélkül meghaltak volna. Most úgy alakult, hogy én vagyok felelős Értük. Szóval nincs mit mérlegelni. Most éppen tele hassal, békésen szuszogva csendben alszanak. Ki a francot érdekel a többi?

2017.11.05.

Van az úgy, hogy ha az ember telhetetlen, vagy nem méri fel, hogy mennyit bír el, túlvállalja magát. Ennek sokszor következménye, hogy kintlévőségei lesznek, melyek újabb feladatot jelentenek az életében. Nos, nálam tegnap következett be ez a helyzet. Egyre fokozódó nehézségeim okán kintlévőségeim keletkeztek. Történt ez úgy, hogy nem bírtam a véremmel, és a dobozban erdőben hagyott 5-ös fogatot saját portámon helyeztem el. Valahogy nem jött ki a számon a "nem tudom hová vinni őket, mert lakásban lakom" (pedig de), és az sem, hogy "nem tudom hazavinni őket, mert már van kutyám" (pedig de), vagy "nem tudom hazavinni őket, mert egész nap dolgozom" (pedig de), szóval hazagyűrtem őket a többiek mellé a lakásba, ahol már van kutyám, és ahonnan minden nap 15 órákra elmegyek dolgozni. Nos, mivel kiderült, hogy az akkor 3 hetes kiskutyának tűnő alomból kis vadmalacok lettek a gondos táplálás során, így egyre kreatívabbnak kellett lennem a lakásban való elhelyezés korlátait tekintve. Rendelkezem egy nagy terasszal, melyet időszámítás előtt (Kutyatár előtti életem) viszonylag rendeltetésszerűen használtam. Voltak virágaim, kint olvasgattam, napfürdőztem, reggeliztem, volt medencém is -természetesen felfújható -, grillezés, stb., viszont mióta az állatvédők fókuszban lévő és irigylésre méltó életét élem, azóta nagyjából a játszós ruháim és a kimosott pelenkák (kutyáké!) kiteregetése céljából teszek villámlátogatást az említett exteriőr területén. Lakásom ezen külső tartozékát vontam be tegnap a vadmalac csorda lemozgatása és kifárasztása céljából. Természetesen a kültéri szabadidős foglalkozás időjárásfüggő, de legalább kicsit levegőhöz jutok, ugyanis a kis vadmalacok elpilledve alszanak, míg újra hazavergődöm a következő etetésre. Szóval kintlévőségeim vannak. Még pár hét, és rendezem soraimat. Outsider vadmalacaim vannak.

2018.11.08.

Ha teszegetnék fel magamról hangulatomat közzétevő posztokat, akkor most írhatnám, hogy izgatott, vagy felspannolt, esetleg kíváncsi, avagy ünnepi hangulatban vagyok. Vagy az összes egyszerre. És közben azon is rajta kapom magam, hogy mekkorát fordult velem a világ. Mert a nemsokára pontosított esemény kapcsán (mely kiváltotta a fent leírt hangulataimat) belém hasított előző életem néhány hasonló élménye. Akkortájt erős kötődést éreztem a belső terekkel való foglalatoskodás iránt. Ezen kötődésemet egyrészt kiéltem saját otthonomban is (néhány családtagom szerint már-már mániákusan), másrészt voltak külsős lakberendezéssel kapcsolatos törekvéseim is, sőt, terveztem és készítettünk is lakberendezési tárgyakat. Szóval többször átéltem a felsorolt hangulatokat, amikor valami új tárgy került otthonomba.
A Kutyatár-ral kezdődött időszámításom első hónapjaiban nem történt drámai változás az addigiakhoz képest, hiszen még nem szippantott be a cég. Hazaértem imádott albérletembe, felkapcsoltam a hangulatlámpákat (gyengéim), begyújtottam egy-egy mécsest, bekapcsoltam a hifit, hogy a hangulatomhoz aktuálisan illeszkedő zene tökéletesítse a lakás (számomra) meghitt kisugárzását, akkori állandó társam Teó (az uszkárom) és Félix (a macskám) társaságában tettem-vettem a lakásban. Aztán hamar, és szinte észrevétlenül vált a lakásom egy lebutított hellyé, mely alkalmas arra, hogy az időjárás viszontagságai elől legyen hová menekülnöm. Eltűntek a szőnyegek, kihaltak a (szintén társaimként szeretett) szobanövényeim, a hangulatlámpák - már amelyek nem törtek össze - megszűntek funkcionálni, a hifim és a párologtatóim beporosodva várnak jobb sorsukra. Helyette megtelt élettel a lakásom. Mármint élőlényekkel, és az enteriőr idomult az új igényekhez.
Térjünk vissza mai izgatott, ünnepi és egyéb hangulatom okához. Rendeltem valamit a lakásomba, és megérkezett! Kutyaovit a vadmalacoknak, ugyanis a ketreces tartás miatt lassan hívnom kellett volna az állatvédőket. Míg a malacok a teraszon virgolódtak, uzsonnáztak, valamint 2 lépcsőn felvergődve, a teraszajtó üvegére tapadva visítottak kánonban bebocsájtásért esedezve, én kibontottam izgatott és egyben ünnepi hangulatban a kutyaovit összeszerelés céljából. Számítva arra, hogy vélhetően bolydult elméjű, "elállatiasodott" kétlábúak szeretnék hajlékuk belvilágát gazdagítani eme praktikus lakberendezési tárggyal, a dolog összeszerelése meglehetősen egyszerű, nekem is ment, mint az ágyba vizelés. Elhelyeztem a hajdani puha, színben az enteriőr színvilágához illeszkedő szőnyeg helyére, és áldottnak éreztem magam, ezzel párhuzamosan örömteli hangulatban voltam meglehetősen büszke. Rögtön ezután motivált is lettem, így a befelé leskelődő vadmalacokat részletekben, 2+2+1 osztásban beszállítottam a kutyaoviba. Kíváncsi hangulatban vártam a hatást, mely nem maradt el, és átváltottam aggódó és egyben bosszankodó hangulatba, ugyanis a vadmalacok őrült hangulatban csörtéztek új helyükön. Lassan csitultak a kedélyek, így nosztalgikus hangulatba kerültem, melynek következtében elmélkedő kedvem kerekedett. Ez vezetett ahhoz, hogy megírjam ezt a posztot. Most a vadmalacok alszanak kidőlve az oviban, így én meg nagyszerűen vagyok és titkon elégedett is. Lakberendeztem.

2017.11.19.

Valószínűleg én jobban megsínylettem a vadmalacaimtól való elszakadást, mint ők, mindenesetre megnyugtató hangulatban randalíroznak új lakóhelyükön - az emberi használatra szánt konténerházban. Mármint abban, amiben nem lesz kutya. A nosztalgia jegyében kicsit beengedtük Bendegúzt. Édes kicsi malacaim. Igen, ők azok, akik akkorák, mint Bendegúz.