IDEIGLENES BEFOGADÓK - 2018.02.25.

Íme, egy család(részlet), akik belecsaptak a lecsóba. Volt egy kutyájuk,

Szeder. Mivel szeretik a bogyós gyümölcsöket, bővíteni szerették volna a repertoárjukat, ellátogattak a telepre, és az egyik kölyökalom torzonborz egyedére esett a választásuk. Ő lett Málna (aki addig Taylor volt). Éltek-éldegéltek boldogan, de nem bírtak a vérükkel, ezért felajánlották szolgálataikat ideiglenes befogadói státuszban. Pedig mindannyian dolgoznak, pedig vannak saját kutyáik (Málna nem is annyira egyszerű eset), cicáik, vannak gyerekeik, szóval minden olyan tényező szerepel az életükben, amiket mások nyomós okként szoktak említeni, miszerint olyan szívesen segítenének, de sajnos nem tudnak. Ők nem kifogásokat kerestek, hanem vették az adást, hogy bajban vagyunk, és segíteni akartak. Vittek 3 kölyköt. Nem térnék ki a részletekre, az ügy úgy végződött, hogy lett egy újabb saját kutyájuk: Róka. Aztán megint bizsergést éreztek - a bizsergés mindig egybeesett azzal, amikor összecsaptak a fejünk felett a hullámok -, ilyenkor újra bejelentkeztek. Több lelki összeomlásukat asszisztáltam végig, amikor az Általuk patronált kutyát el kellett ereszteni, ilyenkor mindig kategórikusan közölték, hogy ez volt az utolsó, ki a fene akar sportot űzni abból, hogy pár havi rendszerességgel kiborul. Aztán újra bevállalták a következő kutyát: rigolyás saját kutyáik miatt (Szeder nem!) kölykökre specializálódtak, és mindig újra kiborultak. Most 4 saját kutyájuk van, és most újra jelezték, hogy a hidegre való tekintettel pakoljam tele a lakásukat kutyával, mentsük együtt a menthetőt. Újabb 1+1 kölyök talált Náluk átmenetileg menedéket. Mit is mondhatnék? Semmit. Nem kell mindig megmagyarázni mindent.