MENTÉS - 2018.02.24.

Nehéz már kommentálnom bármit is. Mert nincs értelme a teátrális, érzelmekre ható

felvezetéseknek, van belőlük elég. Ettől nem szűnik a baj. Minden napra akad egy (vagy több) újabb bajba jutott, cserben hagyott, fájdalmakkal küszködő állat. Ő egy közeli településen húzódott be egy nyitott kapun egy ház teraszára. Ott minden erejét összeszedve bevackolta magát, összekuporodott, és kikapcsolta a külvilágot. Mindkét első lába sérült, oldalán elfertőződött nagy kiterjedésű seb, sovány, fázik, fájdalmai vannak, egyedül van, megejtően kiszolgáltatott. Nem a legtragikusabb esetünk, mégis összeszorul a szívem. Egy vadidegen háznál keres menedéket, már ereje sincs, és valószínűleg nem is érdekli semmi. Nyugalmat akar.

Fűtött helyre tesszük, puha plédet kap, minőségi konzervvel kínáljuk, amit először nem akar elfogadni, aztán rákap, abba sem akarja hagyni. Hétköznapi eset.

2018.02.25.

Valószínűleg reménytelen arra számítani, hogy aggódó gazdi keresi a tegnap este összeszedett sérült kutyát. Nincs jól, fáradt, gyenge, enervált. Nehéz rávenni az evésre, de szerencsére nem lehetetlen. Mintha most szeretné kipihenni több hét fájdalmát és fáradalmát, kikapcsolja a külvilágot és összekuporodva alszik. Megkezdődött a kezelése, a seb cukorterápiával majd begyógyul - ha nem is gyorsan -, bal első lába roncsolódott, jobb elsőnél viszont valószínűleg az ideg sérült, így azt nem tudja használni. Valószínűleg jelen állapotában a most következő fagyos éjszakák egyikét nem élte volna túl. Remélem nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy olyan fotót osszak meg róla, amin már mosolyog a tekintete, még ha bicegős is marad.