IVARTALANÍTÁS - 2017.06.14.

Nem feltétlenül szoktuk nyilvánosan veregetni a saját vállunkat minden kipipált feladat okán,

de kiscica-ügyben mostanság jó osztályzatot írhattunk be magunknak. Mint ismeretes, beindult a kiscica szezon, így kapunk is bejelentést jócskán.

Aki nem tapasztalt cicaelhelyezés tekintetében, az nem tudja, hogy sok cica együtt = fertőzésveszély. Azaz jönnek, sőt, özönlenek a cicák különféle, kontrollálatlan helyről, majd egyszercsak felüti a fejét valamilyen fertőzés. Legyen ez akár bolha, akár gombás bőrbetegség, akár macskanátha, akár valamilyen bélgyulladás, lényeg az, hogy gyors lefolyással leteríti az állományt. Erőn felüli tűzoltás kezdődik, közben tele lesz a cicamenedék pocsék állapotba került cicákkal (az is siralmas állapotba kerül, aki addig teljesen geészséges volt), mert a követelőző, erőszakos, manipulatív, állatmentő hajlamú bejelentő nem érti, hogy nem az a felelős állatvédelem, hogy beömlesztjük az ismeretlen eredetű macskákat a többiek közé, borítékolva, hogy valamilyen fertőzést is beengedünk az addig egészséges kolóniába.

Érveink mindig csak kifogásnak tűnnek, a kierőszakolt engedékenység következményét meg már úgyis mi viseljük. Szóval a problémát ideiglenes befogadók csatasorba állításával igyekszünk kivédeni, így van esély arra, hogy a különböző helyről érkezett cicák különböző helyeken vendégeskedhetnek, így nem fertőzik egymást. Ha letelt a karanténidő, akkor szivároghatnak a telepi közösségbe, hogy ne borítsuk az ott kialakult kényes egyensúlyt. Hogy kik az ideiglenes befogadók? Tök olyanok, mint ti. Sőt, akár ti is lehetnétek, csak ők azok a hozzátok nagyon hasonló emberek, akik nem kifogást keresnek, hanem megoldást. Ők azok, akik nem passzolják a feladatot, hanem akik tudják, hogy baj van, és segíteni kell. Ők azok, akik nem sajnálják az esetleges kellemetlenséget, amit a segítségre szoruló jövevény okoz ideiglenes ott tartózkodásával (még ez sem biztos), hanem mérlegelik a serpenyő másik felében lévő tényezőt, azaz azt, hogy életet lehet menteni. Nem csak egy követelőző telefonnal, hanem azon túl is. Egy cica például egyszerűbben tartható lakásban is, szinte biztos, hogy szobatiszták, nem kell őket sétáltatni, csak egy biztonságos helyre van szükségük, amíg gazdit találunk nekik, vagy amíg felkészítjük őket arra, hogy bevihetők legyenek a többi cica közé - kockázat nélkül. Azt is elfogadom, ha valaki erre nem érzi képesnek magát, vagy nem akarja vállalni a segítségnyújtásnak ezt a módját, viszont ha én elfogadom ezt, akkor kéretik elfogadni a mi indokainkat is, ha nemet kell mondanunk. Nyomós okunk van rá, ha ezt tesszük, és addig is többet tettünk, mint bárki más, aki a telefon végéről utasít és kér számon bennünket.

És ami a legfontosabb: bár nem vált ki akkora érdeklődést, mint egy szaftos és megrázó mentés, vagy egy nagyon cuki cicás sztori, mégis van egy olyan terület, ahol maximalisták és rendíthetetlenek vagyunk. Ez az ivartalanítás. Ennek a felvállalása nélkül nem állatvédelem, amit csinálunk, hanem reménytelen tűzoltás. E havi statisztikánk 31 cica ivartalanítása. Ha megnézitek a táblázatot, mely illusztrálja a valós helyzetet szaporulat-ügyben, akkor ez a szám nagyon fontos eredmény, mégha kevésbé érdekfeszítő és népszerű is, mint egy érzelmekre ható egyéb macskás poszt. Ivartalanítási alapunkat - melyből ezt a programunkat finanszírozzuk - Ti is tudjátok gyarapítani, ha a városban kihelyezett adománygyűjtő üvegekbe dobtok némi aprót, vagy a Kutyatár Pont-ban választotok valamilyen terméket adomány ellenében. Ily módon Ti is részesei lehettek a munkánknak.

Amíg van miből, addig mi mániákusan ivartalanítunk, és így évek alatt sok tízezer cica nem születik meg értelmetlenül. Ebben hiszünk.