HÁZAM TÁJÁRÓL - 2018.02.17.

Tegnapi viccesnek tűnő történetem (a széthugyozott ülésekről, foltos nadrágomról) valódi üzenete valahogy elsikkadt az eseten

(a széthugyozott üléseken. valamint foltos nadrágomon ) való kuncogás miatt. Szóval jelenleg a helyzet a következő: vannak az állandóan nálam tartózkodó kutyák, szám szerint öten. Macskából ugyanennyi. Aztán van kettő 10 hetes körüli kölyök, van egy 4 hónap körüli kölyök, három 5 hetes körüli kölyök és a tegnap talált 10-12 hetes körüli kölyök. Ketrec, kád, kutyaovi, box, mindenhol különböző helyről származó, így külön zárandó kiskorú, nagyjából mint egy robot pörgök-forgok, pelenkát cserélek, kimosom a kádat, a boxot, a ketrecet, a parkettát, újra etetek, kiszedem a mosógépből a kimosott pelenkákat, berakom a most begyűjtött szennyeseket, kis levegővétel, újra elindulok a dolgomra, majd hazarohanok (néha időben, sokszor nem), benyomom a repeat gombot, és kezdem az egészet elölről. Közben a kölykök sokszor túl sokáig maradnak kaja nélkül, sokszor túl sokáig maradnak a pisis-kakis pelenkán, mivel alig vagyok itthon. És amúgy azért lássuk be: sokan vannak. Tehát ideiglenes befogadókat keresek, immáron sokadszorra.

Állandóan segítő ideiglenes befogadóink nem üresek, mindenkinél van kutya. Számomra kicsit érthetetlen, hogy amúgy szinte tömegek követik az állatvédők tevékenységét, tömegek aggódnak, dühöngenek, tömegek nyilvánítják ki együttérzésüket, miszerint segítenének, de nem tudnak (messze laknak a menhelytől, megszakadna a szívük, ha látnák a sok árva állatot, dolgoznak, van már kutyájuk-macskájuk, nincs pénzük több saját állatra, és millió indok arra, hogy ki miért nem tudja kivenni a részét az állatvédők munkájából), így maroknyi ember küzd a valós feladatokkal. Az ideiglenes befogadás olyan kapacitást jelent az állatvédők számára, melynek segítségével sokkal több állat kaphat esélyt, hiszen az egyik legnagyobb probléma a mentett állatok elhelyezése.

Az ideiglenes befogadónak nem kell felvállalnia az új állat vállalásával járó végleges felelősséget, az ezzel járó plusz költségeket, az állatvédők gondoskodnak a patronált állat állatorvosi ellátásáról, biztosítják (igény esetén) a felszerelést, élelmet, stb. Tény, hogy némi plusz szervezést, plusz odafigyelést és munkát jelent, viszont az érzelmi és erkölcsi hozadéka nem mérhető semmiféle átmeneti kellemetlenséggel. Ha bármilyen ok miatt mégsem tudja az ideiglenes befogadó tovább vállalni az állat elhelyezését, visszavesszük. Senkit nem hagyunk cserben. A kifogások: dolgozom. Biztosíthatok mindenkit, hogy az állatvédők is dolgoznak. Van már kutyám-macskám - az állatvédőknek is van. Nincs pénz további állat tartására - az állatvédők vállalják a befogadott állat költségeit. Szóval lehet okokat keresni, de ezek sok esetben kényelmes kifogások. És ezen ne bántódjon meg senki, ezt gondolom erről a dologról. Hihetetlen élményekkel gazdagítja az ideiglenes befogadó életét az a mentett állat, aki az ő segítségével kap esélyt. Nagyon felemelő tudni, hogy részt vállalhatunk abban, hogy a reménytelenségből családba kerüljön és boldog élete legyen annak a kutyának-cicának, aki segítség nélkül valószínűleg meghalt volna. Ugyanis az állatvédők tele vannak, és az esetek többségében hely hiányában nem tudnak segíteni egy bajba jutott állaton. Szóval egy szónak is száz a vége: szerintem rengeteg potenciális ideiglenes befogadó nem próbálta még ki soha magát ebben a műfajban, pedig nagy kaland. Ne féljetek tőle!

U.i.: millió képet tudnék kedvcsinálóul prezentálni, de idő hiányában csak néhány legyen itt.