ÁLLATVÉDELMI JELENSÉGEK - 2018.02.10.

Íme, kedvenc szerzőm. Azon gondolatok "papírra vetője", melyek az én agyamban is megszületnek.

Pontosan megfogalmazza mindig azokat a konklúziókat, melyek alapos elemző munka eredményeként belőlem is feltörnek. Vannak az állatvédelemben olyan jelenségek, melyek - bár nem kívánatosak - markánsan fellelhetők. Minden nap szembesülünk ezzel, de nincs kinek panaszkodni, hiszen a közönség többnyire ők maguk, a problémás helyzet okozói. Sokan vannak, és meglehetősen intenzíven adnak hangot véleményüknek. Már-már ők maguk az állatvédők. Hiszen ők ráérnek mindig hangot adni és megfellebbezhetetlen véleményt nyilvánítani, míg az igazi állatvédők valahol koszos-szagos ruhában, nem túl illatos autóban, mini menhelyként működő lakásukban szívják magukba empirikus élményeiket, melyek esetenként (túlságosan sokszor) ijesztően távol állnak a kommentelők által elképzelt világtól. Viszont állatszerető mivoltukban magukénak érzik a problémát, feljogosítva érzik magukat, hogy stabil érzelmi és értelmi megalapozottság nélkül megnyilvánuljanak feszt. Pattognak a facebook-on, tutira tudnak mindent, hiányzik belőlük a tisztelet és alázat azok iránt, akik hajlandóak szembenézni a fizikai valósággal, akik nem kímélik saját testüket, lelküket, egzisztenciájukat, akik nem egyfajta elméletieskedő fronton harcolnak, hanem jobb híján valóságosan teszik a dolgukat, mivel más nem teszi helyettük.

Ki akartam ragadni Márton Attila egy gondolatát, mely fémjelzi a mi véleményünket is, de nem tudok egy ilyen gondolatot kiragadni, Szinte minden új bekezdését idézőjelbe tehetném nyomatékosításul. De következzen egy részlet, hiszen ez is árulkodik az aggasztó helyzetről: "Azt a kort éljük, amikor mindenkinek joga van abban hinni, amiben akar és lehet akármennyire is ostoba. Mindenki mindennek a szakértője és szinte zsigeri késztetést érez, hogy el is mondja a véleményét, ha ért hozzá, ha nem."

http://kutyabajok.blog.hu/2018/02/07/allatbantalmazo_allatszeretok