Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon az állatvédelem iránt érdeklődők tisztában vannak-e a valós helyzettel. Az nyilvánvaló, hogy sok a szimpatizáns, nagyon nagy érdeklődésre tartanak számot az állatvédelemmel foglalkozó oldalak, cikkek, sokan követik ezeket, sokan nyilvánítanak véleményt. Teszik ezt mindig úgy, mint akik tökéletesen tájékozottak a témában. Viszont meggyőződésem, hogy csak azok ismerik a valós helyzetet és problémákat, akik testközelből tapasztalják meg azt.

Amikor azt mantrázom, hogy telítődtünk - minden szempontból -, akkor ezt szó szerint értem. Igyekszünk nyelni az áradatot, de olyan ez, mint amikor próbáljuk felfogni az özönlő vizet, már minden lehetséges edényt felhasználtunk és a víz csak ömlik-ömlik megállíthatatlanul. Minden edény megtelt és nem tudjuk elállítani az áradatot. A víz ki fog folyni és eláraszt mindent.

Esélyünk sincs arra, hogy a telepen belátható időn belül megszűnjön a telt ház. Ugyanez vonatkozik a saját lakásomra is, hiszen kényszerűen hazahordom a munkámat. Jelenleg a 6 felnőtt kutyán kívül van nálam egy 4 hónapos, két 2 hónapos kölyök. Ma hajnalban 4.58-kor nem félrevert harang zúgása, hanem a telefonom hangja vert föl. Egyik önkéntesünk volt kénytelen segítséget kérni: indult volna dolgozni, amikor a kapuja előtt 3 kiskutyát talált egy dobozban. Hány fok is van éjjel? Nem tudom, mínuszokat mondanak. Mit lehet tenni? Szerencsémre házhoz szállította a kölyköket, így csak fogadnom kellett őket. 5 hetes körüliek. Mivel - mint jeleztem - nálam is telt ház van, egyelőre a kádban tudtam elhelyezni az újoncakat. Szerencsére megbirkóztak a konzervvel, amit feltálaltam számukra, majd némi pisi-kaki után elcsendesedtek. A hajnali aktus felébresztette a másik két kölyköt, így szükségessé vált az ő pelenkacseréjük és hajnali etetésük is, melyet ismét pelenkacsere követett. Mindenki fellélegezhet, hogy jaj, de jó, megmenekültek. Viszont én 8 körül elmegyek itthonról, és abszolút kiszámíthatatlan, hogy mikor érek haza. Nem alkalmas az életvitelem arra, hogy pici kölyköket gondozzak, mégis belekényszerülök.

A következő alom hová kerül? Mert lesz következő alom. És az utána következő? És akiket nem találnak meg időben? És akiket sikerül életben tartani, azokat ki fogja örökbe fogadni? Lesz valaha olyan nap az életemben, amikor nem megoldhatatlan problémát kell megoldani? Mit kell ahhoz csinálni, hogy kialakuljon az emberek fejében valami rend? Mi kell ahhoz, hogy érezzék a saját felelősségüket a saját dolgaikkal kapcsolatban? Mi kell ahhoz, hogy az állatokkal méltó módon bánjanak? Van egyáltalán remény a változásra? Mit kell tenni ehhez? Ahhoz nem elég, hogy mindenki örömére megoldódott(?) a 3 kölyök sorsa.