IDEIGLENES BEFOGADÓKAT KERESÜNK

IDEIGLENES BEFOGADÓKAT KERESÜNK KÖLYÖKKUTYÁKNAK

Nos, mostanában úgy ülök neki a posztolásnak, hogy azt sem tudom, hogy hol kezdjem,

ugyanis egy csomó dologról nem tudtok, ami történt, ugyanis nincs lehetőségem megosztani Veletek. Mintha valaki, vagy valakik kitalálták volna, hogy próbának vetnek alá bennünket, azaz tesztelik, hogy meddig bírjuk a terhelést. Szóval egyelőre valami túlélő versenyen próbálunk a bennmaradásért küzdeni. Olyan versenyen, ahová valaki más nevezett be bennünket, mert hogy nem mi jelentkeztünk, az tuti. Annak a sztorinak a megosztására szorítkozom, ami mindenképpen közléskényszert váltott ki belőlem, ugyanis itt most segítségre van szükségünk. Az úgy volt, hogy naponta ömlenek be a kutyák a telepre - illetve voltak olyanok, akiket helyhiány miatt a rendelőben tároltunk 3 napig, amíg rendeződött a sorsuk -, naponta 5-6 helyen kellene ott lennünk lakossági bejelentés miatt, közben a telepen is, és a lakásomban keletkezett mini telepen is helyt kellene állnunk, ehhez képest (ahogy tegnap lóhalálában jeleztem) leszállítottak 5 kölyköt, akiket a Zaranyi lakótelepen egy garázs elé raktak le dobozban (megint ez az átkozott doboz!). Az 5 kölyköt ideiglenesen egy nagyobb ketrecben helyeztük el éjszakára, gondolván, hogy ma majd kitaláljuk a tutit. Ezen gondolat jegyében érkeztünk ezen a nyálkás, szürke deprimáló napon a telepre, amikor a kapu elé érve észleltük, hogy fogadóbizottság vár bennünket. Apró babakutyák jöttek elénk bizakodva, akik egy szétázott-szétdőlt dobozból szabadultak, melyben odahelyezték őket a telep előtti fedett, konyhai funkciót betöltő felépítményünk alá. Hinnye, be népszerűek vagyunk! Kezdem azt gondolni, hogy magam tehetek róla, hiszen a vadmalacokról szóló tudósítások mián tán többen azt gondolják, hogy saját szaporulatuknak sem kívánnak rosszabbat, mint a hajlékomban cseperedő kis kondának. Így történhet meg, hogy minden felelős gazdi, aki a legjobbat akarja szaporulatának, különböző kreatív módon eljuttatja hozzánk a kisdedeket további szíves felhasználás céljából. Csak van egy kis problematika: én egy 55 nm-es lakásban lakom, ami egyelőre betelt. Ugyanúgy, mint a telepünk. Szóval kit pattintsak ki a pixisből, hogy más a helyére kerüljön? Egy biztos: az agysejtjeinknek nincs lehetősége lankadni, folyamatos meló van, így most is elkezdtük törni a fejünket (bár néha más fejét szerettem volna törni), hogy mi a bánatot csináljunk. Sajnos vadmalacék eddigi idilljét érintette az új kényszermegoldás, ugyanis tekintettel arra, hogy jelentősen kinőtték állandó bejelentett lakcímemet, evakuáltuk őket a telepre, igaz - mivel meglehetősen elfogultak vagyunk velük -, a saját használatra kinevezett konténerházban alakítottunk ki nekik helyet. Be is költöztettük őket. Egyelőre kissé megilletődöttek, de nem adtak hangot felháborodásuknak. A tegnapi 5 plüsskutyát hazahoztam a helyükre. Nem vagyok felhőtlenül boldog, ugyanis az új helyzettől, a mama hiányától nyihognak a full extrás kutyaoviban.
A 9 mai kölyköt egyelőre egy nagyobb - de nem elég nagy! - ketrecben szállásoltuk el. Ők hálásak érte, hiszen kaptak enni, meleg van, összebújnak, a vendégkönyvbe csak jókat írtak. Viszont ez nem működik, ugyanis 9 kiskutya nem lehet tartósan egy ketrecben, amit nem tudunk a nap 24 órájában takarítani. Ideiglenes befogadók segítségére van szükségünk, akik 2-3 kölyök pesztrálását vállalnák, legalábbis pár hétig. Felszerelést, ennivalót adunk, elhelyezésben kellene segítség.